Mindig csak más...

Mindig csak más…                                                   írta:Makai Attila

                                                                                  2015-04-18

Csak más által vezetve, más szájából mondod,

Másé csak a fényes út, tiéd meg a gondod.

Más a mosolyodat, mosolyával neveti,

Más előled a jó híreket kergeti.

Ugrálsz, mert megmutatod mindenkinek, hogy te vagy a vagány,

Akár százan vehetnek körbe is, közben csak a tied a magány,

És te, már nem lógsz ki a sorból?

De mégis mindenki, csak téged korhol!

Ha tudsz végre már valamit,

Nincsenek saját gondolataid?

Mert ha lenne, más rád megorrol?

Közben feléd, gúnyverset mormol?

Az ötleteid, más valósítja meg,

A barátnődet, más illeti meg,

Más éli életed,

Más méri méreted,

Más éli át, hogy kel fel, a te napod,

Más gyűjti a dicsőséget, a pofont te kapod!

Más, a pénzedért gazdagodik,

Más, a hátadon iparkodik,

Más, más, másnak milyen jó a dolga!

Pedig, ha a Fortuna a kezedet fogja…

Pedig ha gondolnál végre egy nagyot,

És a régiben, otthagynál csapot-papot,

Szárnyalhatnál a fellegekben megint,

Ne érdekeljen, hogy a bíró megint!

A sült galambra várni, jó kis időrablás,

Magad vezesd az életed, nem más!