Mond, szeretsz te engem?
Mond, szeretsz te engem? Írta:Makai Attila
2013-08-28
Mond, szeretsz te engem,mint, Én, szeretlek téged?
A szíved, király nélkül maradt? A keretből, kitépték a képet?
Aranyfoglalatból, a sárba került a mosolygós portrém,
Rég elfeledett érzelmed? Visszakerült, az életbe a rém.
Gyémántkristályból szőtt szenvedélyek, semmit sem jelentett?
Szerelemre fordított szavakat, raktárként a polcra feltett?
Érzelmeid elhűltek, vagy másért dobog szíved,
Nincs közötte különbség, számomra egyre megy.
Egy kis mosolyra szomjazik fáradt, elgyötört szívem!
Mit, most fátyolként helyezel az arcomba, s mondod szívem,
Nem érzed szerelmemet? Mert, szeretlek nagyon
Közelebb lép, forrón megölel, én hagyom
A forró lehelete csiklandozza, kincsé váló fülem,
Erre nem tanított meg engem, az aranyszájú szülem.
A nőkön eligazodni, mond, miért nem lehet Istenem?
Vagy velem a gond, hogy csak az igent és a nemet ismerem?
Nem veszem észre, titkos rajongását, az édesnek?
Nem látom őt, miattam, sohasem mérgesnek.
Vagy, mikor főz nekem, amibe belerejti, szerelme virágát,
Bármennyire is akarom, nem érthetem én, az ő csodálatos világát.
Most közelebb bújik, és lassan megcsókol,
A szívem ütemet vált és erősen bókol.
Nincs értelme agyalni, semmilyen tanulságon,
Nem csak látni, érezni is kell, e világon.