Mond, szeretsz te engem?

Mond, szeretsz te engem?                                                        Írta:Makai Attila

                                                                                                 2013-08-28

Mond, szeretsz te engem,mint, Én, szeretlek téged?

A szíved, király nélkül maradt? A keretből, kitépték a képet?

Aranyfoglalatból, a sárba került a mosolygós portrém,

Rég elfeledett érzelmed? Visszakerült, az életbe a rém.

Gyémántkristályból szőtt szenvedélyek, semmit sem jelentett?

Szerelemre fordított szavakat, raktárként a polcra feltett?

Érzelmeid elhűltek, vagy másért dobog szíved,

Nincs közötte különbség, számomra egyre megy.

Egy kis mosolyra szomjazik fáradt, elgyötört szívem!

Mit, most fátyolként helyezel az arcomba, s mondod szívem,

Nem érzed szerelmemet? Mert, szeretlek nagyon

Közelebb lép, forrón megölel, én hagyom

A forró lehelete csiklandozza, kincsé váló fülem,

Erre nem tanított meg engem, az aranyszájú szülem.

A nőkön eligazodni, mond, miért nem lehet Istenem?

Vagy velem a gond, hogy csak az igent és a nemet ismerem?

Nem veszem észre, titkos rajongását, az édesnek?

Nem látom őt, miattam, sohasem mérgesnek.

Vagy, mikor főz nekem, amibe belerejti, szerelme virágát,

Bármennyire is akarom, nem érthetem én, az ő csodálatos világát.

Most közelebb bújik, és lassan megcsókol,

A szívem ütemet vált és erősen bókol.

Nincs értelme agyalni, semmilyen tanulságon,

Nem csak látni, érezni is kell, e világon.