Munka és család
Munka és család írta Makai Attila
2012-05-10
Suhanó álmok,
Rohanó vágyak.
Kis életünkre, más
Tán nem is várhat.
Lepergett évek,
Mosolyom fáradt,
Munka? Kényszer!
Szerelem várhat!
Meddig még? Meddig?
Monoton gázol,
Éjszaka kérdezem:
„Édesem fázol?”
Csak bújna,
Karjaimba fonná testét,
Fordulnék falnak,
Kívánva Jó estét.
Csalódott sóhaj,
Gátolt érzelem,
Nem szól panasz,
Nincs többé kérelem.
Bent ragadt sóhaj,
Pótoljuk máskor,
Nyugodtabb közegben,
Teljesen máshol.
Csüggedtség szomjazz,
Boldogságot venne,
Szerelmet kapni,
Csodálatos lenne.
Az élet csoda,
Borzongást tenne,
Mindennapos nyűgből,
Feloldozás lenne.
Egy mosolygós ölelés,
Kihagyni vétek,
Egy lapra felrakni,
Hol vannak a tétek?
Szerelem, vigasz,
Boldogság és öröm,
Hogy megkaphatom tőled,
Istenem köszönöm!
Bocsánat mindenért,
Családé a károm,
Felelnem kell,
Feloldozást várom.
Hogy miért van ez minden,
Olcsó a válasz,
Oly sok a munka,
„Család? Az várhat!”
Család, a család.
E szó: kincsem.
Változtatni kéne,
Válaszutam nincsen.
De szeretni tudom,
Mindhányat, kik vannak
Megadok mindent?!?
Míg ők nekem vannak.
S ha felnőnek majd,
Röppenni vágynak,
Szerető apa?
Az most már várhat!
Kellett volna eddig,
Gondoskodást adni,
Velünk lenni,
Munkát tagadni.
Hol voltál apa?
- Kérdezik bátran
Most te várj!
Én eddig vártam!
Ezernyi kifogás,
Apámtól tanultam,
Ha dolgozom,
Van jelenem, múltam.
De a jövő hol van?
Beszélni párat,
Ne mondja fiam majd:
Apukám? Az várhat!
„Hiányzik az apukám!”
Mondta fiam sírva,
Vele sírok én is,
A szemem alig bírja.
Bátorítom szegényt,
Mesélek én szépet,
Megváltozom fiam!
Őrizgesd e képet.
Az ígéret, nagy úr,
Hiába nem mondom,
Keveset ígérek,
De azt be is tartom.
Játszunk most együtt!
A munka várhat!
Én kezedbe adom,
Az egyetlen apucikádat.
A gyerek is játszik,
Arcán van nagy mosoly
Ugye nem mész dolgozni?
Ez ugye komoly?
Az anya figyel minket,
Szemében nagy öröm,
„Itthon vagy most édes?”
Ezt is megköszönöm!