Nap köszöntő

Napköszöntő                                                             írta Makai Attila

                                                                                  2013-05-23

Bántó fénysugár, a szememet vizslatja,

A természet ébredését, evvel biztatja.

Támadó érzéssel, a vigalmat okozza,

Előröppent a napsugár, a nyarat fokozza.

Az önkifelyeződés egy formája lehet,

Minden megállhat, csak a nap mehet.

Kellj fel te nap! Égbolt fényes dísze!

Kellj, hisz világunknak, te vagy a fejdísze.

Égbolton pillantásod, szemtől-szembe szöknek,

Olybá tűnik, nem haladsz, csak úgy, hogyha löknek.

Ha a végtelenre, rá szeretnél bámulattal csodálkozni,

Nincs más dolgod, csak korán kelni, hajnalban várni.

Hogy megbontsa a sötét, rezzenéstelen hatalmát,

Mint kisgyermek, ki áhítattal bontja ki, ajándékát.

Lassan és minden pillanatát, az elmébe vésve, majd elfelejtve,

Végén a csomagolást széttépve, a tényleges valóhoz hozzáférve.

Kezembe adja, majd átveszi, a hatalom édes képes fényét,

Megvilágít mindent és így hoz nekem, lényeg éhes élményt.

Rádöbbenek, hogy megérte, oly sok időt várni,

A világ minden titkára, oly sok fényt tárni.

De itt vagyok, és mondhatom, gyönyörben van részem,

Ha végeztem és elmegyek, itt hagyom egyik részem.

Tudom, eszeveszett sületlenségnek hangzik,

De várom, hogy a nap végére, az íve hanyatlik.

És megszínezi a boldog felhőket, sárga tiszta fénnyel,

Festménybe zárható, szédületes eredménnyel.

Lebilincselve várom, hogy lemenjen, az ormon túl,

S számot tart a sötét, mi miatt a fény, lassan megfúl.

S leszáll hozzánk, a sötétség rideg nyugalma,

S csodássá válik a gyertyafény, romantikus hatalma.

Minden reggel kezdődhet újra, e csodás napnak élménye,

Mert minden nap itt van velünk, a nap édes fénye.

Apáról fiúra szállhat, az érzés, mivel behódolhatod magad,

De Bármi történik, a nap fénye, a fénye velünk marad.