Napfelkelte, hajnalodás

Napfelkelte, hajnalodás                                                írta:Makai Attila

                                                                                              2013-10-23

Fekete órák, bezárt bilincs

Az ajtó zárva, réz rajta kilincs

Sötétben ülni, micsoda vétek

Félelem küszöb, Na most mit vétek?

Elválasztó határ, a pirkadat éltet

A fény léte kivár, a mély szín már sértet

Elhagyja, az erő, a vita, indulást szül

Virradat molinója szélesen feszül

Először csak lépdel, a végén már hajszol

Az űző még kivár, ő később rajtol

A tündöklés erőt gyűjt, mert létét, oly harmatosnak érzi

Sajnálja konkurenciát, szánakozva a menekülést nézi

Megvillan a határban a fényt kibocsájtója

Iszkol a komorság, itt nincs neki fórja

Verőfény a győztes, gyászos szín már vesztett

A felhők, mint mosoly, ő erre mindent feltett

De a sötét, mint árnyék, ott marad a résben

A világosság ural, de csak nagyobb részben

Megbúvik a bűnös, az álcája szerény

Bujtatja levél, megmaradni kemény

Tudja, hogy eljő, még az ő csoda ideje

Nem kell soká várni, ezért nem fáj a feje

Estére jön hatalom, bátran előtör az árnyból

Uralja majd a világot, a szíve már lángol