Néha

Néha…                                                                      Írta: Makai Attila

                                                                                  2024-05-31

Néha megdöbbenek azokon, amit írsz

Néha tudom, hogy belül mégis sírsz

Néha belém markol az egyszeri felismerés

Néha úgy gondolom, mit megéltél nem is kevés

Néha osztozom a benned dúló fájdalomban

Néha gondozom a lelked ilyen ártalomban

Néha úgy érzem az én erőm is véges

Néha… de ne legyél rám mégse

Néha menekülnék a sok gond elől

Néha nem akarok tudni a gond felől

Néha jó lenne csak a szép dolgokról beszélni

Néha csak üldögélni, és szívvel csak zenélni

De mégis a kegyetlen sors mögött

Néha a gond, már múlt, elköltözött

Ha mégis beköszönne a titkos álom

Néha annyit mondanál „nem sajnálom!”