Neked adom...

Neked adom…                                                                     írta: Makai Attila

                                                                                              2019-03-21

A bátorságom, kis virágom neked adom

Az éjjeli álmom, sose bánom, neked adom

Életem egy állarcos bálra hasonlít

A félelem, csak egy kicsit mással adódik

Tudom lassítani, a világot halkítani kell

Tudom a vágyam, a társam, halkítani kell

A vétkeim, mely minden pillanatban halódik

Vélhetem, hogy valaki, bárki másban csalódik

A tévedés, akár a hideglelés, a minden napom része

A késztetés, egy nagy verés, hittem, feltartott kézzel

Kifordulok magamból, néha az ordítás valódi

Az állszentség, mélyen a bőrömbe maródik

Átszellemült világ, mit akarsz? Mit vársz te tőlem?

Mit akarsz nézni? Mit akarsz látni belőlem?

Miben segíthetek? És te miben segíthetsz?

Vagy sóhaj után, csak egy nagyot legyintesz?

Nem szólsz, bár szólhatnál akár egy kicsit

Téboly a válasz? Vagy csak engem csitít?

Te addig csak zúgj, zúgj, ebben a világban.

Meghasadva, dúlj, dúlj emberi homályban.

Tied világ, jogod van mindenben élni,

És minden nappal, talán jobbat remélni.

De félni? Félni, valóban nincs jogod

Elég, ha a bűnt, a bűnt megbosszulod

Beletaposol lelkébe, és megkínzod azt

Aki felé sosem ér a dicső malaszt

Akinek a sírján, sosem nő díszes virág

Hisz Istenem, mindig te vagy, az igazi világ