Nekrológ...

Nekrológ...                                                      írta: Makai Attila

                                                                       2014-08-26

A halállal, új élet gyúl a végtelenbe,

Egy csodás titok, fogja a kezet,

Mely, gyémánttal kikövezet új úton,

A messzeségbe, a messzeségbe vezet.

A létben összefűzött barátságok,

Egyszerre, örökre lepecsételődnek,

Itt hagyta jókedvét, mert tudta,

Ott lesz majd köztük, ha összeverődnek.

Sokan kérdezik: Hova mész?

De hisz, már nem megy sehova!

A porhüvely vész el csak,

De itt marad, a kimondott szava.

Sok igaz szó, hazugsággal keverne,

De mindig kereste, az örök igazságot.

Ez nyújtson nektek, az életre választ,

Ez nyújtson nektek, megértő vigazságot.

Kérdezhetnétek, hogy ki volt ő,

Galaktikus titkok, megőrző, tudója

Az életet meghajtó szerkezetnek,

Kihagyhatatlan, pótolhatatlan rugója.

Ez a rugó elpattant, s a szerkezet leállott!

Befejezte, a földi pályafutását.

Mindig jusson eszetekbe, kik itt maradtok,

Szívből jövő, biztató tanítását.

Biztosan tudnátok tőle idézni

Amit egy életen át kiművelt

Légy mindig becsületes fiam

És élj, míg élni tudsz, felemelt fővel