Nem...

Nem…                                                                       írta:Makai Attila

                                                                       2014-10-16

Nem lép a dér, a félszeg csikarnak

Nem béget a nyáj, utat az viharnak

Nem hord a szél, ékszert a magánynak

Nem bíztat a báj, előnyt a zsiványnak

Nem lódít a fa, hogy a fejére mi kéne

Nem bánja a múltat, mint a város Mycenae

Nem fontos a lét, a jég bőszen csikorgat

Nem pontos a kép, hajat fest a csikónak

Nem tépelődik rajta, ha az ég beborul

Nem fészkelődik annyit, ha egyszer kiborul

Nem kerget álmokat, utálja a vágyat

Nem élvezi az életet, annyira bágyadt

Nem lázad, űz a sugár, ha fél a jövőtől

Nem nyugtat meg a zene, csak felőröl

Nem nézed a tényt kintről, felülről

Nem okolod a másikat, hallgatod elölről?

Nem bántod az igazat, aki mindjárt megőrül?

Nem feltételezel sokat, egy kortárs költőrűl

Nem hallgatod a csendet, csak legyintesz

Nem érzed a rendet, csak mindig beintesz

Nem vagy beteg, csak néha kicsit köhintesz

Nem keresed a bajt, a kéréseken böffintesz

Nem dobog a szíved, csak vért keringtetsz

Nem tudod a célt, azt mondják, keringhetsz