Nincs, arra szó,...

Nincs, arra szó, …                                                     írta:Makai Attila

                                                                                  2014-01-11

Nincs, arra szó, mennyire utálom, ezt a mocskos barna, szürke, fekete szín elegyet

Nincs, arra szó, mennyire gyűlölöm, azt a vékony határt, ami az ősztől választja el, a telet

Nincs, arra szó, mennyire utálom, azt az arctalan lucskos tömeget, elszáradt virágot

Nincs, arra szó, mennyire gyűlölöm, hogy nem érezhető a változás, csak a hideg lepi meg a világot

Nincs, arra szó, mennyire utálom, ha átázott ruháinkra vág be, hideg északi szél, aki a köddel beszél

Nincs, arra szó, mennyire gyűlölöm, a hideg beton, elmondhatatlan, vacogó, rideg visszafogott életét

Nincs, arra szó, mennyire utálom, ha viharvert lucskos sárral telt mocskos utak, életét gyötri

Nincs, arra szó, mennyire gyűlölöm, nézni mikor a fagyos szél, az útszéli gazt, föld felé dönti

Nincs, arra szó, mennyire utálom, ha a határozott kiegyensúlyozatlanság elárulta a türelem magját

Nincs, arra szó, mennyire gyűlölöm, ha a kedvességet, az ámulattal fedezi, a névtelen, szürke majmát

Nincs, arra szó, mennyire utálom, hogy a melegtelen világító nap, bronz sapkáját, a szemébe húzza

Nincs, arra szó, mennyire gyűlölöm, sokszín ruháját levedlette, s csak az ígéret marad, hogy felveszi majd újra

Nincs, arra szó, mennyire, de mennyire megadnánk az embereknek, amire szükségük lehet

Nincs arra szó, mennyire, gyűlölöm, az arrogáns hó nélküli, sárban úszó, teletlen telet