Őrangyalomnak

Őrangyalomnak                                                                     írta:Makai Attila        

                                                                                              2013-11-20

Tajtékzó dühvel, mondanék a világnak búcsút,

Tajtékzó szenvedéllyel, hogy nincs visszaút,

De nem tehetem, mert bánatom emészt,

Mert nem bánthatom, azt a merészt,

Ki felrázott, ócska életemből,

Ki tanítást tanított, a női nemről,

Kitől tanultam igazán szeretni,

Kit, nem tudok igazán feledni.

Ki hős volt, mi máig tart,

Ki elvitte felőlem, a vihart,

Kinek élete, például szolgál,

Ki szeret, és nem dorgál,

Ő, ki mindig, a kezemet fogja,

Ő ki mindig, a nevemet mondja,

Csak egyszer mondhatom, „itt vagyok”,

Csak egyszer tehetek, oly nagyot,

Beköszönhetek a boldogságba,

Mi oly rég, a szívem vágya,

Beköszönhetek, és mondhatom „Jó napot”

Tudom, az életem világa, e ponton megfagyott

És már csak a nagy Ő van, és én

Nincs más, az élet küszöbén

Ledobva magamról, az élet nyűgös gyötrelmét,

Így nem látni mást, csak fényt és teli elmét

Majd, vele vagyok, benne tovább élek,

Nem történhet baj, mitől sokszor félek,

Nem tudok sírni, vagy vicceken nevetni,

Csak egy dolgot igazán, boldogan szeretni.