Őrlődöm...

Őrlődöm                                                                                Írta: Makai Attila

                                                                                              2020-07-15

A sötétbe nézek, a sötétet nézem,

Falak közt őrlődöm, nincs semmihez kedvem, hőzöngöm.

Minden nap remélek, addig bíz nem élek,

Talán lesz több, mint a tegnap

Talán egyszer, felvirrad a holnap

Csendes a világ, nincs benne szín, zöldek, vagy lilák

Nincsenek számok, csak az idő halad,

A csöndben, a gond is bennem ragad.

Kimondásra váró szavak, hol vagytok?

Miért látom, hogy csak elzavartok?

És nem töltitek, csak költitek, az időt magát,

Elvesztegetett élet bukott szavát.

A falak közt, a beton alatt őrlődöm.

Magamban, magam ellen zsörtölődöm,

Hova lettek a színek? De minek is faggatok bárkit?

A fény sem dereng, a sötétben, miért hagynák itt?

Miért nem jön, csak hiteget a pirkadat?

Egy senki, aki a világ előtt itt maradt?

Sötét van a vakság szülötte

Ki láthat, csak pazarol, ha nincs hit mögötte

Ha merészel látni is, nem csak mereszti szemét, a semmire

És bambán írja fel tettét egy tépett sárga cetlire

Hol van a világ? Talán a falakon túl?

Szemet kápráztat, és bujkál vadul

A hibáimmal itt némán szembesülök

És mást nem teszek, csak itt a sötétben ülök

Várom a holnapot, ami talán több lesz, mint tegnap volt.