Ősz

Ősz                                                                írta:Makai Attila

                                                                       2013-06-19

Zord, hideg lába betételével, beköszöntött az ősz

Olybá tűnik, mintha egy bősz,

Öregember, a subáját terítette volna, a világra,

Így lesz a nyár is, ama feledés homálya.

Feledést tekinti, igazán, békítő jobbnak,

Mert nem érzi magát, különbnek, jobbnak

Csak másnak, ki díszesebbé teheti, a világomat

Paletta cseréjével, fokozhatja mosolyomat

Mert annyi szín hanyagolása, vezeklés böjtjét hozta,

Az új díszes ruha, a múltat megannyiszor átkozta.

Most érett be az ideje, a változás mellett kiállni,

Nem kell a sok virág szépségéről, prédikálni.

Volt ideje a tavasznak és a nyárnak is, korszakot átlépni,

Egymás markából, a természetet, oly sokszor kitépni,

De most a pihenés, az hozza meg a vágyat,

A téllel karonfogva, együtt vettnek ágyat.

Hogy a nagy hajtásból, kissé fellélegezzen,

Álmokat gyárthasson, új utakat feltételezzen,

Tervezze a kikelet, a remény örökségét,

Hogy tavasztól megint, onthassa a bőségét.

De most pihenni kell, hisz ideje van már,

Az aratott kalásszal is, tele a hangár.

Megtette a föld is, a rá szabott nyár börtönét,

Így leveheti a rabruhát és felöltheti az ősz köntösét.