Sárkány király legyőzője...

Sárkány király legyőzője

2019-03-25

Egyszer volt, hol nem volt, egy országban történt ez a történet, egy régi világban, ahol a sárkányok, még nagy veszedelemmel szálltak sokszor, a városok felett.

Egy ország várában, nagy búslakodva várták a királykisasszony születését, mert ez az országot a Sárkány ország határolta. Régi jóslatok szerint a királykisasszony 18. születésnapján, egy sárkány fogja lerombolni az országot, ha nincs egy lány, aki a sárkány felesége lesz. A kiskirálykisasszony a város várában töltötte gyermekkorát, de amikor tíz éves lett, apja megparancsolta, hogy más országban kell tovább nevelkednie. A kislány nem akarta elhagyni szüleit és otthonát, de a király parancsa erősebbnek bizonyult. Egy másik országban kislányból, királykisasszonnyá cseperedett. Nagy tudósok tanították, és ezen kívül, még az íjászatnak is jelentős ismerőjévé vált. Annyira, hogy képes volt, akár 300 lépésről is a cél közepébe találni.

A 18. születésnapjához közeledve, kitalálta, hogy titkon meglesi szüleit, és a királyságot, amit az otthonának tekintett. Az egyik este a solymász ruhájába bújva, az íját kezébe véve, lopva elindult a szülőotthona irányába. Tudta, hogy a nagyerdőt kerülnie kell, mert az ott tanyázó haramiák, még megtámadhatják. Az erdőt, félelmetesebbnek ítélte, mint a sárkányföldet. Ezért, inkább a sárkányföld felől, közelítette meg az otthonát. Sárkányföld, nem véletlenül kapta nevét a sárkányokról. Nagyon félelmetes, sötét vidék volt. A madarak is elkerülték ezt az elvetemült vidéket. De még a felhők, sem engedték át a napsugarat. Borongós nappalok, és sötét éjszakák voltak jellemzők, ezen a földön. De mégis, a királykisasszony arra vette útját, mert ezzel három napot is megtakaríthatott, egy éjszaka alatt. Kitalálta, hogy éjszaka megy majd sárkányföldön, hogy nehogy találkozzon egy sárkánnyal sem. Tudni illik, a sárkányok is alszanak éjjel. Azt gondolta, hogy gyorsan fog haladni, de rá kellett jönni, hogy éjszaka, nem lát olyan jól, és a sziklás kövekkel szegélyező utakat nehéz járni. Fáklyát nem gyújthatott, mert messziről megláthatták volna, ezért csak lassan rótta a métereket. Csak a hajnal közeledtére tudott rendesen haladni. A kevés fény elégnek bizonyult ahhoz, hogy botladozás nélkül, tudjon szaladni. Be kellett hoznia a lemaradását, hogy még a reggel beköszöntése előtt kiérjen sárkányföldről. Már majdnem sikerült a terve, amikor a kakas felverte a vidéket, kukorékolásával. Nagyon elfáradt, és már nem tudott tovább futni, ezért, keresnie kellett egy olyan helyet, ahol meglapulva tölthette az egész napot. Es este folytathatta útját. Egy fa odvában talált helyet magának, ahol szalmával és gallyakkal betakarhatta magát, hogy az arra járók, ne vegyék észre, és elaludt. Arra ébredt, hogy a fa tövében, két kis sárkány beszélget.

- Remélem 1 nap múlva végre, az átok lekerül rólunk. Mert, ha nem, várhatunk megint 100 évet…

- Ezt a királyunk is tudja – válaszolt a másik. – A környező országokat felkeresi, és ha nem talál feleségnek valót, mindegyik országot, fel kell égetnie. Ez az igazi átok.

- Az átkot nem lehet megszüntetni?

- A jóslatok szerint, csak a sárkány felesége tudja megtörni a szörnyű varázst

Eddig hallotta a beszélgetést a királykisasszony, mert a sárkányok tovább mentek. A királykisasszony tudta, hogy ennek fele sem tréfa. Szülővárosába kell minél előbb jutnia, és riasztani őket, ezért, még az este beállta előtt előbújt rejtekéből, és futva rohant megmenteni a városát, és az ott lakó embereket. Az úton nagyon megéhezet. Még sárkányföldön, az út menti almafákról szeretett volna megvacsorázni, de a szép almákat, nem érte el a földről. Ezért elővette íját és lelőtte az egyik pirosan mosolygó almát. Az alma, amikor földet ért, a piros héja levált és egy aranyalma gurult ki belőle. Abban a pillanatban, az almafák megcsendültek. A királykisasszony megijedt, felvette az almát, és rohant ki sárkányföldről. Sárkányföld határát, egy mély folyó övezte. Híd nem volt rajta. Átúszni lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Egy révészt talált a parton. Aki pénzért volt hajlandó átvinni a túlpartra. A királykisasszonynál nem volt pénz, csak az egy szem alma, amit sárkányföldről hozott. A révész ráállt a cserére és átvitte a folyón. A királykisasszony futott, amíg elérte a város határát. Szerencsére, amikor sárkányföldet elhagyta, a hold segítette útját, és nem tévesztve el az irányt, megtalálta a várost. Már éjjel volt, így nem tudott szállást kérni, csak egy elhagyott ház csűrjében, szalmából megágyazott magának, és éhesen aludt. Reggel, amikor felébredt, a várba vette útját. Éppen vásár nap volt. A vásározók között elvegyülve, a piactéren várta, hogy a király megjelenjen kíséretével. Nagyon éhes volt, de bármennyire is könyörgött az árusoknak, nem adtak ennivalót neki

Kűrt szólalt meg, és peregtek a dobok. Nyílt a kastély ajtaja és nagy pompával megjelent a király és a királyné. A piactér felé lépdeltek, amikor nagy suhogásra lettek figyelmesek. Egy óriási sárkány repült a város fölé. Nagy szárnyaival csapkodva követelte jussát, a feleséget. A piacosok, és főurak, szana-széjjel menekültek. A katonaság kivont karddal várta, az összetűzést, a harcot. A várfalakra az íjászok sorakoztak fel és királyukat és a várost védve, elkezdték íjaikkal lőni a sárkányt. A sárkány tűzokádással válaszolt. A katonák is elmenekültek, úgy, mint a többi ember. A királykisasszonynak nem volt hova menekülni. A piactér közepén, kifeszített íjával várakozott, de nem lőtt a sárkányra. A sárkány, még körözött egy keveset és utána leszállt a piactér közepén, a királykisasszony mellett.

• Te leszel a feleségem? – fújt ki füstöt az orrlyukán, miközben, körbe-körbejárt a királykisasszony körül. – Ha nem kapok feleséget, én felégetem az egész országot.

A királykisasszony tudta, hogy a sárkány nem viccel és lerombol minden házat, az országban. Azt is tudta, hogy az átkot, csak a sárkány felesége oldhatja fel. Elhatározta, hogy ő lesz a sárkány felesége. Ezzel is megmenti országát, és szüleit is, a biztos haláltól.

- Igen, 3 nap múlva, én leszek a feleséged. – szólalt meg a királykisasszony.

A sárkány közelebb ment a királykisasszonyhoz, hogy az orrával, már majdnem érintette, és megszólalt…

- Készülj a menyegzőre, három nap múlva érted jövök. – utána olyan gyorsan, ahogy jött, eltűnt a sárkány.

A piacra kiözönlött a nép, a bátor lányt éljenezve. Bár senki sem tudta, hogy a solymász ruha alatt, a királykisasszony található. Ajándékokkal, étellel, itallal árasztották el a megmentőt. A király fülébe is eljutott, a solymász lány bátorsága. Ő is látni akarta, az ország megmentőjét.

A lányt bevezették a király elé. A lány kalapját levéve, meghajolt. A király üdvözölte, és megszólalt:

- Te lány honnan jöttél? Kinek a lánya vagy? Apád tudja, hogy a sárkány menyasszonyává váltál? Miért vetemedtél arra, erre a szörnyű tettre?

- Uram királyom, ebben országban születtem. Az apám, az ország királya. És arra a kérdésére, hogy tudja-e az apám, Ha tudná, nem örülne annyira, hogy az ország megmenekült.

A király pár pillanatig örült, majd a karját széttárva elkezdett sírni, hisz megértette, hogy a lánya az, aki előtte áll, és ő lesz, aki megmenti házasságával az országot. Egy napon keresztül sírt, és kérlelte a lányát, hogy meneküljön. De a lány, nem volt hajlandó a szavát venni. Ha egyszer megígérte, a sárkány felesége lesz.

A király kihirdette, hogy aki megöli a sárkányt, annak adja országát, és a lánya kezét. Jöttek is válogatott vitézek, harcosok, katonák, seregek, de senki nem mert, sárkányföldre lépni. Elhatározták, hogy majd akkor bánnak el a sárkánnyal, ha eljön a királykisasszonyért. A királykisasszony, nem szerette volna, hogy bárki is meghalljon miatta. Azt mondta, lesz, ami lesz, és a születésnapja előestéjén a várból és a városból kiszökve, az alvó katonák mellett elindult a sárkányföld irányába. Reggel, amikor észrevették, hogy a királykisasszony eltűnt, gyászba borult a város. Mindenki sírva fakadt. A katonák, sereget szerveztek, de nem mertek elindulni, mert mindenki félt a sárkányoktól. A felajánlott jutalmak sem indította el a seregeket, a sárkány ország ellen. A királykisasszony, már majdnem sárkányföldre ért, amikor zúgva jött a sárkány.

- Látom, tartod a szavad, a feleségem leszel

A lány nem ellenkezett, amikor a sárkány megragadta, és elkezdett repülni sárkány ország közepén, a sárkányhegy legmagasabb fokára épült, sárkányvárba. A sárkány vár udvarára letette, és a szolgákkal, menyasszonyi ruhát hozatott.

- Öltözz fel, mindjárt lesz az esküvő – majd elrepült

A királylány könnyes szemmel felvette a menyasszonyi ruháját és várta azt, amiért a szavát adta, az esküvőt.

A házasságkötés és az esküvő, csendes és komor volt. Nem voltak meghívott vendégek, csak ők ketten, a sárkánnyal. Leültek vacsorázni. Hordták be a szolgák, a finomabbnál finomabb étkeket, de a királykisasszonynak nem kellett. Annyira félt a sárkánytól és a jövőjétől, hogy nem tudott enni.

A sárkány nagy buzgalommal falta a nász vacsoráját. A menyasszonyával nem törődve. Amikor végzett, felállt, és a feleségének parancsot adva elindult a szobájába. A menyasszony sírva, férjét a sárkányt követve, belépett a sárkány szobájába. Elaludtak.

Másnap reggel, a királykisasszony nem akarta kinyitni a szemét. De a nap sugarai nem engedték, hogy sokáig aludjon.

A királykisasszony, amikor a szemét kinyitotta, nem hitt a szemének. Arany palota, arany szobájában ébredt. A régen sárkány vár, aranypalotává változott. És az ágyban, nem a sárkány feküdt, hanem egy daliás szőke királyfi volt, aki a királykisasszonynak a kezét megfogta.

- Drága feleségem, te voltál az, aki megtörted, az ezer éves átkot.

A királykisasszony örült nagyon, de mégis szomorú volt.

- Mi a baj kicsi feleségem – tudakolta meg a királyfi.

- Apám azt hiszi, hogy elrabolt egy sárkány, és én az ő fogja, vagyok.

A királyfi rögtön befogatott a hintójába, és a hat aranysörényű paripa repült, a királykisasszony országába.  Meg sem álltak, a királyi vár kapujáig.

A királyi váron, a gyászzászlók lengedeztek, a kapuk tárva-nyitva, és az emberek sírtak. A hintóból kiszálló királykisasszony mosolya, rögtön felitatta a könnyeket, és a gyászból, ünneppé változott a vár élete. A király is rohant ki a palotájából, mihelyt meghallotta, hogy a kislánya hazaérkezett. Megölelte, megcsókolta.

- Mondd kislányom és ki az, aki megmentette a királyságot a pusztulástól?

A királyfi a király elé állt és annyit mondott,

- A király lánya volt az, aki mind a két királyságot megmentette.

Nagy lakomát rendezett a király, és ahogy ígérte, a megmentőnek, a királylánynak adta a királyságát…

És boldogan éltek….