Sors kiértékelése

Sors kiértékelése                                                               írta:Makai Attila

                                                                                              2013-06-18

Megnyugtató nyugalommal értékel, minket a sors!

Parancsol, de most is akkora, mint egy falra hányt bors.

Kicsiny, nem létező száját, mindig, nagyon-nagyra tátja,

Elrendel, hogy sötét legyen, vagy égjen, a fényt hozó fáklya.

Érdekli őt vágy? Vagy gőg? Nagy kehelyből issza!

Beteljesületlen álmokat megtart, nem ad soha vissza.

Nem érdekli behatás, mindig, saját dalát fújja,

Más sorsok nagykönyvét, akár, egész este bújja.

Játszik velünk! Bármi is történik, mindenben kedvét leli,

Új dolgokkal kísérletezz, de a régi is kedves neki.

Nem félelmetes, mégis tartunk tőle, hozzánk mit hoz?

Nagy szószátyár szegény, mégis mindent, jó sokáig titkoz.

Vigyázunk rá, s mindig félhetünk, nehogy balra forduljon,

Vagy vágytól szögezett, meggyötört hangján, megmorduljon.

Nehogy sírásra forduljon, kacagást mellőzve, a sorsom,

Úgy érzem, még félig tele van, a félig üres korsom.

Ő egy személyben testvér, barát, sőt, komád lehet,

Bölcsödtől, a keresztfáig kísér és tovább is mehet.