Sorsok...

Sorsok…                                                        írta:Makai Attila

                                                                       2017-09-14

Sorsok

Átkozott sorsok… nem oszladozó bókok

Fel nem csavarható spagettis szószok

Ahány ember annyi sors talán

Valaki bátor, valaki néz sután

Talán jobb is nem gondolni a holnapba

Csak letakar szemmel állni az ablakba

Érezni a meleget a bátorítót az éltetőt

És nem látni betört ablakot, lukas tetőt

Nem látni semmit…

Nem látni semmit, vagy nem arra figyelni

Csak megmondó emberek szavára ügyelni

Bólogatni…

Sorsok, döntések, bókok

Mi marad belőlük?

Álmok, vágyak, hálót szőtt pókok

Az elszállt évek maradnak csupán?

Világodban, a fejed csapva kupán

Mert visszatekinthetsz, állhatsz ott az ablaknál

Várhatsz jobb időre, de téged csak az ablak vár

A sorsod, már régen meg volt írva

Akár, állhatsz sorba másikért sírva

Nincs másik, csak maradnak a lelógó drótok

Amivel rángatnak, amiért mondom, hogy sorsok

Átkozott sorsok… nem oszladozó bókok