Sóvárgás

Sóvárgás                                                        Írta: Makai Attila

                                                                       2021-12-30

Sóvárgás, vagy az ihlet hiánya,

Mintha egy zsák lenne kirágva.

Mintha megcsömörlött volna

A parányi erek játéka, amit összetart

Egy szárba fogó szakadható fonal.

Egy bizonyos belsőben érlelődő robaj

Ami, a kitörést várja, őrület bája

Bepasszírozza a nincstelenségét

Mert keresi magában, azt a nagy békét.

De csak dallamok töredékét fogja be hálóval.

Nem érzi az ihletet magában,

Nem érti, hogy ki lehet a honában.

De be kell látni, hogy egy költőnek, nincs hona.

Talán egyszerűen, csak a mindené, és mindenkié?

Bár érezhető, hogy manapság, nincsenek költők.

Csak a szemetes részére írott szavak

A sóvárgáson, a sóvárgáson vett javak.

Őrjöngő lüktetés

Kézen fogott büntetés

Mert csak keveseknek adatik meg

Hogy az értelmet meglássanak a szavakban

Egy savanyú lét a zavarban

Csak a sóvárgás, ínség, és magány,

Vette kezébe a sors fonalát

Ő rajzolja az élet vonalát

Egy író, csak a szavak barátja

Az elfeledett szavak hiánya

Már nem is mozdít benne semmit.

Nem tesz mást, csak sóvárog, a napfényre várva

Sóvárog. Csak a hiány beismerésének útját járja