Szabadságra menni az életemből...

Szabadságra menni…                        írta:Makai Attila

                                                           2018-03-24

Mond életemből, hogy tudnék szabadságra menni?

A mindennapi rohanást, kicsit fogasra tenni.

Nyugodtan pihenni, akár kicsit, a tilosban járni.

Hogy lehet, csak egy kicsit megpróbálni?

Persze, ne gondolj rosszat, nem akarok messze állni,

Csak végre a családnak, nem akarok szalutálni.

Nem akarok nagy dolgot, a család ellen tenni,

Csak szeretnék néha az életemből szabadságra menni.

Szabadság, ha kérded, oly fogalom, mihez értelmet nem kaphatok.

Csak pár óra nyugalom? Az mit Isten számomra adhatott.

De nem akarok mindent a családomra kenni,

Csak néha szeretnék, szabadságra menni.

Beszélgetni órákat, vagy csak sötétben nézelődve ülni,

Ha nem tehetem soha, akkor fogok megőrülni.

Kalandhoz nem vagyok bátor, ne gondolj nagyot.

De, hogy tudnék szabadságra menni? Csak hagyhatod.

Tékozló örömök, megannyi mosoly csellengő,

„Néha a rabság a foglyom!”, ez a szó is fellengő.

Tétova próbát szeretnék csinálni,

Pihenni kicsit, mást nem kívánni.

Ahol megszűnik a ma, nincs borzalom, fátyol,

A szabadság madara, minden rosszat gátol.

Nem enged semmi gyűlöletet, élesre megfenni

Csak szeretnék végre az életemből, szabadságra menni.

Egy jó pohár víz, hogy tiszta maradhasson,

Engedd, hogy a szabadság életemre hasson.

Hogy pihenten tudjak a kihívásokra megfelelni,

Csak engedj néha engem, szabadságra lelni.