Szerelem...

Szerelem…                                                    írta:Makai Attila

                                                                       2014-09-21

Milyen könyörtelen az élet

Néha mély üregbe taszítva

Néha az ábrándok sűrűjébe

Néha az elveszett tüzet szítva

Megmagyarázhatatlan jel

Fiatal érzelem szikrája

Megmászhatatlan hegynek

Társra vágyó sziklája

De mit ér a szerelem

Ha dohos börtönné válik?

Ha az időnek kitéve

Apró foszlányokká mállik?

Cserélni, vagy birtokolni

Talán igazán nem lehet

Erről a patak apró forrása

És útját álló szikla is tehet

Mert előbb, vagy utóbb

Minden akadály leküzdhető

S visszanézve a szikla

Nem volt más, mint nevettető

Egy apró tévedés csupán

Álnokság kegyetlen bajnoka

Pedig csak egy szikra lángja

Az igazi gyengéd baj oka

Angyali lopva néző fürkész

Mely egyben kegyetlen ellen

Egy toprongyba öltözött

De mégis kimondott kellem

Egy zakatoló állapot,

Amikor minden lecsendesül

Forog a szoba, gyorsan pörög

Beleszédül az ember, de ül

A szerelem olyan, mint a drog

S bevallom én is függő vagyok

Az emberek a távolban keresik

De látom néha megtalálni vakok

A szerelem mindenűt jelen van

Csak mindenki másképpen keresi

Valaki játszi könnyedséggel hajítja el

Valaki a földről nehezen felveszi

Szerelemnek is van ritmusa

Állandót benne ne keressünk

Egy dolog miatt jövünk a földre,

Ne feledjük, hogy szeressünk