Szerelemhez...

Szerelemhez ...                                                  írta:Makai Attila

                                                                         2014-01-02

Szerelem kérlek,

Adj múzsát nekem

Olyan balzsamot

Ami minden porcikát beken

A mámoros érzéstől

Dobbantsd meg szívem

Ha megadod nekem

Alázattal követlek híven

Olyan lét, ahol Nincs színlelés

Mert, ha szerelemnek lenne élete

Ott nem lenne jégverés

Minden vers szonett, erről csengene

Milyen a gyönyörű valóság

Harmat, az angyal szárnyakon

Milyen a féltett mohóság

Egy lágy, finom csók, a nyakon

Persze úgy szégyellem,

Hogy nélküled, nem tudok élni

Ébren lenni vagy aludni

Sem hallani, sem beszélni

A felelősséget vállalom

Lehet, szerelem, ami szeszélyes

Felém óhajtott szánalom

Lehet, szerelem, ami szenvedélyes

Mert arra vágyom

Elolvadni, szétfolyni

Bele a nagyvilágba

S az agyamba sulykolni

Szeretek, és szeretnek nagyon!

Az érzelmi szegénység elmúlt

És az ihletet gazdagon

Jutalmazza a régmúlt

Visszatérő gyönyörébe öltözött

Bódulat, mely belém kostól

A sejtelem világába költözött

Egy ajándék vagy a sorstól

Nem egy langyos ködös érzés

Vagy csizmában lépkedni a hóban

Egy perzselő eszmélés

Lávafolyam, a szív kohóban