Szerelmem...

Szerelmem                                                                             írta: Makai Attila

                                                                                              2019-04-07

Eszembe jutott ma, hogy néked írjak,

Eszembe jutott, hogy egy kicsit a bűnökért sírjak.

Háborog a lelkem, mert sajnos nem tudom csitítani a magányod,

Háborog a lelkem, mert érzem, az engem maró hiányod..

Át nem gondolt gondolatok, most elém kerültek,

Olyan emlékek, amin mások csak derültek,

De nekem, igen fontos harcokat jelent.

Nem látok tisztán, most sem múltat sem jelent,

Semmit sem tudok némán átgondolni,

Csak a létezés ízét tudom most megfontolni.

Hisz mindenki örökre, csak édeset kíván,

Felnőniük csak így lehet, ezen az imán

Sokaknak mindenért, nekem, csak a hitért kell imát mondanom,

Hisz te hallod, feléd szálló sóhajom,

És a te csókod is, csak engem éltet,

Ez határozza meg, most, a létet.

Tudom, a szíved is csak értem lüktet,

Tudom, ez számodra, lehet, hogy büntet,

De mégis értem szól, édes hangod.

Számomra a királynő, a te igazi rangod.