Szerelmes szavak...

Szerelmes szavak…                                                   írta:Makai Attila

                                                                                  2017-05-31

Az élet szaváról, verselni szeretnék

Titkos küldetésként, ezt megélni

Nem bánatról kell verset írni

És hogy valaki olvassa, remélni.

A szabadságot nem gátolhatja,

Pár láncszem és berozsdált bilincs,

Mondták: Keresheted a szerelmet! 

És az éjszakából, hol van a kilincs?

Tépd szét világ! Láncaimat ne bánd!

Mert belemélyeszti rozsdás körmeit,

Már régen kárhozott a diák,

Elhozta már, az égetésre könnyeit.

Felperzselt földek nyomdokában élni,

A nosztalgiát, már be kéne szántani!

Kérlek, írj pár jó szót a jövőnek,

Csak te tudod a tollat, szívembe mártani!

Vigyázz, mert szavaidban megperzselődök,

Szemeidben tűz lobog, amiben elégek.

Nagy létrára mászok, hogy melléd álljak

Amíg mászom, csak vágyom, hogy felérek

Napsugárból, koronát adnék neked,

A hajadba fonnám, a titok árnyát.

Lopva némán megtekinteném,

Testeden megbúvó pillangó szárnyát.

Kalapomat szögre akasztottam!

Már nem kutatom társként, az árnyam.

Téged kerestelek mindenhol,

Te vagy a szent megmentőm, a társam!