Szerelmi vallomás...

Szerelmi vallomás                                           írta:Makai Attila

                                                                         2014-08-21

A rózsaszín ködből szakajtanék és zsákba dugnám,

Gondolván a holnap gyötrelmére.

Amikor megbántom, a kis szerelmem édes szívét,

Azt helyezném a kinyújtott a tenyerébe..

A köd szoknyának szegélyét, érinteni szeretem,

S boldogságot, e díszes mezőről ellopom.

A szívem közepébe, mélyen utat hasított,

Nyílvessző szárát, sokszor megfogom.

És nem engedem kirántani, veretes tokjából.

Az életben, ez egy igazi állomás.

Hogy minden nap, a gondolataimban jársz,

Feléd ez, egy igazi vallomás.

Fogni szeretném lágyan, felséges kezed,

De legtöbbször, csak a ködöt markolom!

Hogy, merre visz szekerem rögös útja?

Nem térek semerre, melléd leparkolom!