Szomjúság...

Szomjúság                                          írta: Makai Attila

                                                           2019-08-18

Van az életben, egy bizonyos szomjúság.

Ami, végig kísér a mindennapokban.

Egy bizonyos szomjúság,

Amúgy, belülről marcangoló félelem, ami itt hagy romokban.

Bárki is elmondhatná, hogy lehet ezzel a szomjúsággal élni?

A kitikkadt belsőt, lecserélni?

Szomjúság, te átok, miattad lépnek, és szerelmet cserélnek,

A tudatlan, megszállott, paráznák.

Pedig milyen jó lenne, ha csak kihalásznák, a táskájuk mélyéből,

A megoldatlan megoldás kulcsát. De csak nézni,

Mert a zár már rég szétesett, és becézni lehet a kék eget,

Ahol istent remélni látják. A szomjúság házát.

Ahol, az élet vize csorgadozik ki, a sziklák közül.

Kis cseppekből összeáll, akár még folyóként is zuboghatna,

De, mi haszna lenne?

Ebadta

A szomjat, sosem múlatja.