Szüleim tanítása...

Szüleim tanítása…                                                    írta:Makai Attila

                                                                                  2015-03-07

Világmegváltó oltalom? Gyengén hallom, az élet szavát

Úgy érezheti az ember magát, mikor felébred ő benne

Az érzés, amit tud, ha nem tenne, meghasonulna magával.

Pedig az emberre rávall, hogy nem ismeri még a korlátait,

Csak üldözi, el nem ért vágyait és mindig temeti napjait.

Temeti napjait! S ráeszmél majd, hogy már elmentek az évek!

Felteszem a kérdést: Én most élek? Vagy már élő halotté váltam?

Már amit kellett, mindent láttam? Nem láttam még eleget!

Csak az eltékozolt életet. Rá kell jönnöm, hogy éljek!

Hogy a céltól sose féljek, hogy meglássam az igaz utam!

Amit sose tanultam. De nem hibáztatom, a szüleim nem tehetnek róla

Hisz az élet nem móka, de nem tanítottak meg, hasznosan élni

Inkább megtanítottak a sötétben félni, és arra, hogy álljak a sorba

És ne kerüljön a becsületemre csorba, és szolgáljak ki másokat

Küzdök ellene már sokat, hogy ne a begyakorolt bólogatás vezessen

Hanem az élet egy bónuszt fizessen, amivel megkaphatom, az igazi helyem

És ne hajtódjon le a fájó fejem, ha egyszer tükörbe nézek kérdőn

Legyek büszke magamra, de féltőn óvjam a szüleimtől tanult igazságot

Amit most értetem meg: „Ha hideg van az életedben, vedd fel a nadrágot!”