Tanulj, te szív...

Tanulj, te szív…                                            írta:Makai Attila

                                                                       2015-06-18

Mit tegyek szívemmel, ha szeret?

Vegyek el tőle mindent, mit lehet?

Szaggassam szét, apró darabokra?

Ez lenne életem, gigászi pokla.

Tanítsam, hogy végre, meg tudja élni a jót?

Vagy hajítsam a vízbe, mint egy játékhajót?  

Adjam bírónak, hogy az életet tisztára mossa?

Vagy zárjam klastromba, hogy a bűntudat mardossa?

Te szív, nem tud senki rólad ötletet adni,

Engedjem, hogy a képzelet tudjon elragadni?

Hogy tudjon befolyásolni, ezernyi élvezet,

S kerüljön arra a bús életre, némi ékezet.

Vagy tanulj meg szív, tanulj komédiázni,

Tanulj meg színlelni, tanulj meg fázni,

Tanulj meg, tanulj meg mindent, ha kell,

Néked az ezeregy éjszaka is, ábrándra lel.

Te szív, tanulj meg igazán, tisztán szeretni,

Tanulj meg valóban, fennhangon nevetni,

Tanulj ábrándokat üldözni, a nagyvilágban,

A csukott, bús műhelyedet, hagyjad a zárban.

Hagyd a téveszmét, hagyd el örökre,

Tedd be az ajtót, és zárd rá zörögve,

Ne higgy el semmit, a jót, az életre testáld,

Te szív, könyörgök, a szerelmet ki ne rostáld.

Te szív, ha vad vágyaid, már tompán hörögnek,

Add át helyed végleg, add át, az öröknek.

Ne érezzél semmit, csak álmodd az álmod,

Hagyd aludni a szerelmet, piedesztál állnod.