Tavasz köszöntő

Tavaszköszöntő                                                 Írta:Makai Attila

                                                                                  2013-02-09

Zsibongással, robajlással búcsúzik a tél

Villámlás, dörrenés mutatja, hogy él

Morgás zúgás a ruhája mit újra felölt

A neszezés kizárva, mi csend mindent megölt

A tavasz zilálva kicsit elkésve érkezik

Aprót megtorpan, de keveset fékezik

Itt kezdi a havat olvasztani bátran

A tavaszi langyosban, a gyenge fénysugárban

De már bontja is bástyáit a hóból épült télnek

Rombolva hatol be, teret nyer a fénynek

Lágyan elfolyik, szétmállik a semmi

Minap felnéztem rá, most látom semmi

Rég magaslat volt, de mit merészel

Vízzé változik, csatornába vész el

Nem marad utána csak a gondolat

Miért tűrtük eddig, míg az idő haladt

Itt a kikelet rég várt jó barát

Veregetném vállát sok hónapon át

Tágra nyitja szemünket, a takartra, a szépre

Bebizonyítja, megérte várni erre az ébredésre

De nem maradhat sokáig nálunk az árva

Várják már ébreszteni egy más világba

Itt volt nálunk, az utca virágba öltözött

Ő tette nekünk, ő, aki most költözött

Elhalkult már a zúgó zaj és dübörgő lárma,

Csicsergésről szól már szívünkben a fáma

Lágyság került, a díszes utcára tálalásra

Mintha most kerültük volna, kusza megnyugvásra

De a jó barátom eljött, s végül elhagyott

Itt hagyta nekem a réten a díszes pamlagot

Eljött hozzám, megörvendett és itt hagyta a csendet

De visszajön meglásd jövőre, mert követi a rendet