Tavasz vége

Tavasz vége                                                                           Írta: Makai Attila

                                                                                              2023-05-20

Tavasz vége, a virágok temetője, mikor az aszfaltra hull.

Van, kinek a lelkébe, kinek a szívébe halk moraj gyúl.

Tehetetlenül állok itt, megrendülve, az esőben ázva,

Hisz a virágszirom, ily gyönyörűen távozik a gyászba.

Némi kis életet próbálok felfedezni benne,

Ó Istenem! Bárcsak, ismét tavasz elő lenne.

Másnak, a kánikula, a nyár az éden szülötte,

Nekik, csak egy buta évszakká vált így előtte.

De nékem a kikelet, az érzelmes szerelem hazája.

A boldogság. Virágok pompája ékes ragyogása.

Ez az én évszakom. Bármennyire bolondos csélcsap,

Egy mosolya miatt, felolvad szívemben a jégcsap.