Tavaszi reggel...

Tavaszi reggel                                                                       írta:Makai Attila

                                                                                              2018-09-01

Annyira édes volt a reggel, a félhomály előttem

Kirándulni megyek, ezt ma eldöntöttem

Kézen fogott a csodás beismerés

Eljött a tavasz, a télnek ez a felismerés

Szedheti sátorfáját, itt helye nincsen

Osztozhatunk mindannyian, ezen a sok kincsen

Deres határt, megcsillanni látom

Mennyire gyönyörű! – a számat el is tátom

Pirkadat után, a nap is a hegyorom mögül kikacsint

Még egy bogár is ébren, gyúr egy galacsint

A felkelő nap léte élteti a tájat

De most veszek észre, gombákat, párat

Egy tisztáson sétálok, az erdő mellett

Nem akartam odamenni, de vonzott… Kellett

Megkövülve álltam, félre nézni sem mertem

Letérdeltem elé, lám nem hiába keltem

A harmatban – gondolom – mindenki szeret felöltözni

Napsugarat látok, egy gombában törülközni

Rácsodálkozni a világra, hiszen most ébredezik

Csak rálelni a szépre, sosem védekezik

Nem mutat meg mindent, csak hálót vet szavára

Mosolya mindig lehet gyógyír, mindenki bajára

A napsugár már unta, hogy itt a gombánál maradjon

Lassan lépdelt, majd rávette magát, hogy szaladjon

Megállítani az időt, tudom, nem tehetem

Bármennyi pénzem is van, meg nem vehetem

Bátortalan a közeledésem, amit felé tettem

De nem sokáig láthatom, ezt megértettem

A napsugár, már tovahaladt, már csak én térdelek itt

De egy kismadár látta és vígasztal, hagy hallom… csitt

Olyan a zenéje, mintha a becéző szél dúdolna

Bárkinek a szívének a közepéig hatolna

Elindultam haza, lassan szedem a lábam

Enyém lett az érzés, igazi kincset találtam