Telefon

Telefon                                                                                  írta: Makai Attila

                                                                                              2021-09-16

Tétován veszem elő telefonom, hogy írjak,

Mintha nevetne rajtam, azt szurkolja, sírjak.

Áztassam könnyeimmel, a beborult tájat,

Áztassam könnyeimmel, ha mardos a bánat.

Te zsarnok telefon, visszaélsz azzal, mit érzek!

Mosollyal telt világban, több sebből is vérzek.

Megnézlek magamnak, ki a fellegekben táncolsz,

Távol élő szerelmem miatt, magad mellé láncolsz.

Mert szerelmet, csak rajtad keresztül láthatom,

Talán, te se tudod, hogy ez, az igazi bánatom.

De reményt nyújt pár kósza ígéret és oltalom,

Hisz nem sokára, talán, már a kezét foghatom.

De addig is, csak a képernyőt nézhetem,

Amióta tudom, hogy van, csak érte létezem.

Csak érte ébredek fel, minden kerge reggel,

Csak érte harcolok, a szürke fellegekkel.

Te áldott telefon, rajtad keresztül a kezét foghatom,

Veled élek így, a közelségére, csak magamat szoktatom.

Este veled hajtom álomra fejem, és reggel veled ébredek,

Mindig csak azt lesem. Még magamnak is veled kérkedek.

Ne fossz meg tőle, kérlek hagy nézzek át rajtad, egy másik világba

Ne fossz meg tőle, még egyszer had lássam szerelmem nem hiába

Had bókoljak neki rajtad át minden pillanatot szeretve

Had bókoljak, hangtalanul csodálva, szavakat keresve

Ne bántódj meg, segíts. Ne legyél soha élő árny

Nekem, te vagy a fénysugár, te vagy a védőszárny

Te lettél a legértékesebb kincsem, az egész világon

Te nyújtod most nekem. Te vagy az egész világom.

Amíg nem látom őt, addig, csak a kijelzőt kutatom,

Amíg nincs rá szükségem, zsebem mélyére bújtatom.

Minden nap engem, mélyen a boldogságba merít.

Köszönöm, hogy itt van nekem, az életemben segít.