Téli napsütés...

Téli napsütés                                                    írta:Makai Attila

                                                                         2014-01-31

Csöppel cseppen, a tél olvadása,

De, nincs itt a tavasz!

Meggyötörte, a hideg oktatása

Bár, itt a ravasz,

Bábeli zűr – zavar,

Évszakok szakadatlan cseréje,

Palástján hordja az avar,

Bár, mindent takar, a tél cselédje.

Elveszteni a feketét, a körvonalat,

A fehér, rajta rendel,

A színes krétával, húzni egy vonalat,

A hótól, minden tejfel.

Eltűnnek, a színek – formák,

Az udvaron a fák, mind a három,

Eltünteti a semmi, korlát,

Meleg szobából, a változást várom.

A szoba, poros padlójára,

Behullt, a napsütés fénye,

Csak, pillanatnyi órára

Szóródik szerteszét, a kénye.

De mégis, itt van velem,

A kinti hidegből, meleget ontva,

Nézem, az árny felem,

A benti sötétből, az egykedvűséget bontva

Mennem kell! Súgja a napsütés,

A lelkembe gázol!

Nem baj a szürkület, a tündöklés,

Nem baj, ha fázol!

Itt voltam veled,

Ha csöpp ideig is tart, a mámor,

Eltüntettem a deret,

Már hullhat, a szívedre fátyol.

Ne felejtsd el szerénységem,

Ha tavasz is tör utat, az ürességen át,

Akkor még, Én leszek az égen,

Én nyújtom át a kikeletnek koronát.

De, alig voltál itt velem,

Kérek még…a folytatást, nem várta

Akkor, már eltűnt, az árny felem

A fellegek kastélyában, a kaput zárta

Maradtam a meleg, jeges szobában

A szűrkélő tényre

S próbálok emlékezni a homályban

A gyönyörű fényre