Télutó...

Télutó                                                            írta: Makai Attila

                                                                       2019-03-12

Itt van a télutó, oly gyenge már a szava,

Lassan útra kelhet már, belátja ő maga.

A nap vándorol, fenn az égen, sétáit, egyre csak húzza,

Még a hóvirág is kacéran bujkál, ő is a telet nyúzza.

A hó már csak emléké silányul, nem igézi a földet,

Menekül a dér is reggel, hogy meglássunk minden zöldet.

A tél már csomagolhat, nemsokára a nyár lesz a gazda,

Felmelegített földanya, a kabátját kiakasztja.

Április a bolond hónap, ilyenkor még vendég lehet a tél,

Visszatérhet pár napra, utána végleg útra kél.

De nem megy el örökre, hisz ez a föld a hazája,

Itt érzi jól magát, az ősz az ő mamája.

Kisüt a nap, a téllel együtt, én is megtorpanok,

Felmagasztalom az égig, mert vele szállnak a sóhajok...