Tévedéseim...

Tévedéseim                                                               írta:Makai Attila

                                                                                  2016-05-28

Tévedtem kedden, és tévedtem pénteken este megint.

A tévedéseimtől a gyermekem, elnézően eltekint.

Ő azt gondolja, én mindent tudok, tökéletes lettem,

Értem ezt az érzést, hisz gyermekként ugyanígy tettem.

Apám tévedéseit, én is csak véteknek véltem.

Sok éven keresztül, a tévedéseiben éltem.

Hogy a sötét, az nem szín, csak ében fekete,

És minden béka csak annyit mond, brekeke.

Hogy az asztalnál, az étellel nem lehet játszani,

Hogy a szavakkal nem lehet, egy embert bántani.

De a csúcs, csak ezután, ifjúként kaptam tőle, mint a vonat, érkezett

Amire nem volt válasz, nem is lehetett, ami minden vitát befékezet.

„Amíg itt élsz, és a kenyeremet eszed, addig az lesz, amit én mondok”

Mondta apám, amikor megkérdőjeleztem, hogy mit remélnek a bolondok.

De ne bántsuk, az apám tévedéseit, nem tehetnek ma kárt bennem!

Ismét egy tévedés, látod már elkezdődött. Nincs ellene mit tennem?

Én is ilyenné váltam? Mikor elfogytak az érvek, a szó skatulyából.

Én sem járok más úton, és a tévedésem került, az igazságtól távol.

Mit tanítsak a fiamnak? Hogy, kérdőjelezzen meg mindent?

Igen talán ezt kell tennem, a hitet kell adnom, hogy neki is lehet igaza!

Ez nem liberális nevelés csupán, csak megmutatom neki, hogy laza

Az a föld, mely az igazságot a hátán burokban tartja.

És nem mindig jó, ha a parancsot, ész nélkül betartja.

De nem egyszerre, csak fokozatosan kell "ezt" lazítani.

Mert nem lehet a biztonságos alapot szétzilálni, hasítani

Talán így vélekedett apám is, midőn gyermek voltam,

Hogy jövőm összeszedettebb legyen, mint a múltam.

Apámtól sohasem kérdeztem, soha sem firtattam,

Hogy a sok tévedés mellé, mennyi igazat megkaptam.

És én is, csak az igazamat próbálom átadni, tanuló fiamnak.

És felteszem, ez is tévedés, a gondolatok, amit e verset írattak…