Tollpihe

Tollpihe                                                           Írt: Makai Attila

                                                                        2024-10-18

Egy tollpihe egyszer, elvesztette valóját.

Csak repült a szél szárnyán, kereste zakóját.

A szél akarata mutatta meg, merre az irány,

Nem tudta, hogy a szél is csak nevető zsivány.

Azt hitte a tollpihe, hogy a jó utat járja,

Nem volt arra út, vagy aszfaltozott járda.

Nem volt semmi, ami az otthonra mutatott,

Korholta a szelet, és csak várta a huzatot.

Várta azt a segítséget, ami eljuttatja oda,

Ami bizonyítja, hogy neki is lehet otthona.

Ami elkíséri, vagy megmutatja az utat,

Ami után a tollpihe, már rég óta kutat.

Egy kóbor szellő, felkapta az útról,

Magasra röpítve, nem félt az újtól.

Repülj, repülj fel a titkos fellegekbe!

Ne bízz semmit a „biztos” szellemekre.

Repülj csak repülj tollpihe, keresd meg hazádat!

Repül, a fény felé ne gátoljon a bánat!

Szakítsd szét a bűnös megszokás kottáját!

Vedd elő a büszkeség, harcoló flottáját.

Repülj még akkor is ha nem tudod hova,.

Repülj, és ne merülj a semmibe, soha.

Repülj, vagy eltemet a visszafogó bánat.

Leld meg, az otthonoddá formálható házad.