Torkos maci... (mese vers)

Torkos maci (mese vers)                                                     írta: Makai Attila

                                                                                              2019-10-30

Maci éhes gyomra, nagy, mégis korgó,

De közbe lép a sírás és a maci, ki morgó.

Keress, kutat, mintha rajta élete múlna,

Enné a mézet, ha benne meg is fúlna.

Nem lát más csemegét, a kamrában valót,

Nem pisszen orra sem, ha érzi a marót.

Nem érdekli semmi, mi elvezetné onnan,

Akkor se, ha fején, egy befőt üveg koppan.

Magasra kell mászni, hogy meglelje a nyomát,

A legtetején végül, megtalálja a fergeteg csodát.

Eszegeti a mézet, falatozva ül, azon a kincsen,

Szemvillanás és a csupor méz, lám nincsen.

A hasa tele lett, hogy volt itt méz, ki mondja ezt?

Tudja, hogy nemsokára, ebből bizony gondja lesz.

Hirtelen gondolattal, indítja magát munkára,

Eldugja és fogja majd, az ártatlan kutyára.

Mikor anyja kezét, hallja nyitni a kilincsen,

Mutatja hasát, üres, benne semmi sincsen.

Fogja a kutyára, rosszat hoz szegénynek,

„Biztosan megette ő, húsos lepénynek!”

A kis maci, ezen, biztos lebuktatta magát,

Mert ki hallott még, mézet enni egy kutyát?

A kis macit mézelvonó büntetésbe helyezte,

Mert a vacsorát, előre, nagy étvággyal megette.

Bárhogy is könyörgött, bocsánatokat az anyjának,

Az anyja mondta, vacsoráért sírjon, a hagymának.

Így lett vége, a torkos maci, verses mesének.

Éhes maradt este hasa, a kis torkosnak, szegénynek.