Vácon az ősz

Vácon az ősz                                                                         Írta: Makai Attila

                                                                                              2021-09-25

Vácon a macskaköves utcákat járva

Eszembe jut az igazi ősz

Ki a csősz subáját magára rántva

Annyi lelkes levelet legyőz

Mintha színekből szőnyeget szőne

Szorgalmas szilaj szerető kezével

Mintha királyi székhely udvarát ékelné

És színezné a tájat, az ősz színével

Úgy simogatja, rendezi a lehullott leveleket

Mint aki a világgal, csak játszani szeret

Vallja az elkövetkezőt minden pillanatban

Mert várja, a létező és vétkező kecses telet

Egy kis virág, az ódon házak keretében él

Esőt csábít a szél, lelkében ősz a fogja

Mert lassan incselkedik a hidegével a tél

És futna szerelmével, egymás kezét fogva

Hajnalban a dér, az út szélére költözik

Nem öltözik minden fa őszi barnába

Hanem lengén várja, hogy mit hoz a ma

Az olvadó dér, lassan utazik a Dunába

Dúdolva dorombol, a didergő diófa

A reggeli napfény, a levelét melegíti

Mégis vidáman áll itt a járda szélén

Büszkén magasodik, a patinát nemesíti

Egy veréb száll le a járdára közénk

A lehullott, szétterült avarral játszik

Számára, mászik az idő, nem repül

Kis kabátkában ugrál, mégsem fázik

Egy kandúr toppan elé, lassan mozog

Közben, a száját éhesen körbenyalja

A veréb úgy tesz, mintha nem látná

Még játszik a levéllel, a földre hajtja

A kandúr hirtelen ugrott a madárra

De elkésett, a veréb, már tovább rebbent

A kandúr csak nézhette, hogy távolodik

Erről lemaradt, a kudarcra rádöbbent

Az ősz, idén, jól megváratta magát

Egy éve járt erre, de semmi sem változott

Az utca ugyanúgy a csendet ontotta

Talán, csak a macskakő lett kissé kopott

A váci ősz, a színeivel és hangulatával

Talán varázslatosabb, mint máshol

Magával ragad a benső fény, a pompa

A szívemben az ősz, itt mindig táncol