Neked...

Neked ...                                                                   írta:Makai Attila

                                                                                  2019-02-25

Szerelmem, pár sort, most csak neked írok,

Vallomást adok, sajnos nem látod, hogy sírok.

Mert a szavak, oly mélyről indultak, születnek eléd,

Megtorpanni látszanak, amikor repülnének feléd.

Pedig, itt állsz előttem, közös buborékunk fogja,

És én szónokolok feléd, a szerelmes szavak bolondja.

Kezem ne engedd, csak most ne félj nagyon,

A szerelmem, egy csöppség vezérli, egy atom.

A zsigerekbe kódolt, vad szenvedély,

Mint felszabadult had, csepp, kedély.

Megcsalatlan, mégis a világot megcsalt hatalom,

Egyedül ezt az érzést, amit minden pillanatban akarom.

Vágyom minden jelenben lesni, kacér pillantásod,

Vágyom, hogy lássam a felépített kis világod,

Vágyom, hogy dicsérj, engem, mint szolgádat,

Vágyom lesni, a pirkadatban közeledő, szép formádat.

Szerelmem bizonyítom, hisz miattad akartam valaki lenni,

Az érzett szomjúságot eloltani, a kebled közt megpihenni.

Elképzelt tengerparton szeretnék, a lágy homokban járni,

Érzelmekről öntött fénykép elem, nem enged meghátrálni.

De most csöndesen, csöndesen kell lennem,

Ím, elmondtam érzéseim, ami csordogál bennem.

Amivel, csordultig tele van, minden nap a szívem,

És így, szíved édes húrját, a szívemmel pendítem...