Vallomás

Vallomás                                                                   Írta: Makai Attila

                                                                                  2024-03-24

Olyan vagy, mint felhő nélkül az ég,

Mint a fák, kik imát mormolnak a zöldnek.

Néha, úgy érzem magam a messzeségben,

Mint óvodások, kik a hangjukkal kergetőznek.

Olyan vagy, mint patakból érlelt zuhatag,

Mint napfény, ki véget vet a nagy ködnek.

Hiányzol, mint a tavaszi búzát vető gazda,

A felszántott, ugaron hagyott éhes földnek.

Olyan vagy, mint festéknek az ecset, sőt a vászon,

Olyan, mint festő számára, az elkapott pillanat.

Mint a báránynak a megtömött jászol,

Hiányzol, mint az éhezőnek adott pár jó falat.

Míg várom a találkozást, elnézem, akár órákig,

Hogy a galambok, gurgulázva a kertben ülnek.

Érted. úgy érzem magam, mint egy királyfi,

Kinek a kezében vad virágok szenderülnek.