Vigasz...

Vigasz...                                                                  írta:Makai Attila

                                                                                  2018-10-27

Nem tudom miért, de becsukod szemed

És arcomon érzem, a leheleted

Hogy a könnyed miért pereg le arcodon

Nem értem, nem tudom,

De a remegést itt érzem a tarkódon

Csak sírj

Kérlek Sírj

Könnyeid, nem baj, ha arcomhoz ér

A te könnyeid, az én arcomon gördülhet le

Ez felér mindennel, amit adhatok most neked

Minden jó most, de mi lesz majd, milyenné válik a napod

Ha elmegyek, és nem hajthatod,

Nem pihentetheted a vállamon fejed

A karom ölelése, a biztos tered

Húsból font biztos, magas fal

Hova most nem jut a bántás, a zaj

Csak ketten vagyunk

Itt éled az érzelmi magunk

Sírj

Sírj kérlek

Az érzelmek, mint felhő fújjon át rajtad

De karom megvéd, ne hagyjad

Hogy a csüggedés koronája a fejedre kerüljön

Itt nyugalom van, terüljön jobb élet az asztalra

Olyat, amit igazán megérdemelsz

Amiben te emelsz másokat, és ők nem nyomnak le közben 

Egy szürke ködben

Ahol mindenki tudja, hogy neked mi jó

És mi való

Milyen vágyakat üldözöl álmodban

És kánonban mondhatják, a szeretet himnuszát

Akár egy éjszakán át sírj kedves

Sírj

Most nyugalom van béke

A karom nem ölel félre

Most te vagy itt, a tied minden dalom

Hogy enyhüljön a fájdalom, az élet megrontója

Aki Júdásként megcsókolja a boldog életet

A karom csak egy ideig védhet, de várj még

Nem léphet, nem üldözhet egy árnyék

Nem kell igazán félned

A karom megölel mindig, ha kéred…